Az oázis 

Óriási robbanás,majd egy puffanás.A gép lezuhant…

-Mindenki jól van?-kérdezte Yoh és végigjáratta a szemét barátain.Szerencsére senkinek sem volt semmi baja.

-Most mi legyen?-kérdezte Nessy.

-Talán el kéne indulni…-javasolta Ryu.

-Ostoba.Itt vagyunk a sivatag közepén.Mindenhol csak kő és homok és meleg.Szerinted merre kellene mennni?!-rivallt rá Len minden szót egyesével kihangsúlyozva.Tegnap óta nagyon ideges volt,még a megszokottnál is jobban…

-Hééé!-mordult fel Ryu,de Nessy közbevágott.

-Ne veszekedjetek!Amúgy meg eddig ez a legjobb ötlet,vagy esetleg neked van jobb?

-Téged nem kérdezett senki!-ripakodott rá a Tao-vezér.Nessy meg már vette a levegőt,hogy visszavágjon,de Yoh közbeszólt.

-Hé,skacok!Amidamaru azt mondja,hogy van egy falu itt a közelben!

-Ááh,tök jó!És mégis mennyire?-lelkendezett Trey.

-Ööööö….2 napi járóföld…-bökte ki Amidamaru.

-MIII?

-Akkor azt hiszem ideje lenne elindulni…-vetette fel Nessy.

-Igaza van!-tette hozzá Len,amin végül ő is és Nessy is elcsodálkozott.

A kis csapat elindult,de nem mentek sokat mindannyian kidőltek.

-Meghalok,megsülök,végem van!-Trey.

-Ne nyavajogj már annyit!-Len.

-Hé,fiúk nem messze van már az oázis!-Yoh.

A többiek értetlen fejjel meredtek rá.

„Ezt meg honnan veszi?”-gondolták.

-Hé,csak feltűnt,amikor zuhantunk.

Nem sokkal később már az oázisban pihentek.

-Azonnal szállj ki az ivóvizünkből!-kiabált Len Treyjel.-Van aki inni szeretne ebből.

De végül fel kellett,hogy adja,amikor Ryu bukkant ki egyszál alsógatyában.

Nessy messziről figyelte a fiúkat.De ekkor egy vízsugarat kapott az arcába.A feladó pedig Trey volt.A kékhajú sámán vigyorogva bukkant ki a vízből.Több sem kellett Nessynek,ledobta a köpenyét és egy bombát ugrott egyenesen Trey mellé.

Nevetve jött a felszínre.Ekkor azonban valami hideg ért a nyakához.Nyelt egyet és odafordúlt.A víztől csapzott Len idegesen nézett rá.

-Igen?-kérdezte mit sem sejtve.

-Vizes lettem…

-Jééé,tényleg.Tudod,néha nem árt…-mondta Nessy miközben szája szemtelen mosolyra húzódott.De ekkor egy hirtelen ötlettől vezérelve ellökte a guandaot és berántotta a fiút.

Trey és Ryu a háttérben szakadtak a nevetéstől.

Len idegesen bukkan fel a víz alól.Lehámozta magáról a kabátját, és a partra dobta.Nessy csak nevetett.Len egy pillanatra elbambult.Nézte a lányt,amint önfeledten nevet.Gyönyörűnek találta.De aztán gyorsan elhesegette a gondolatot.

Nessy kíváncsian várta a fiú reakcióját.Meg is lepődött, amikor Len rávetette magát és lenyomta a víz alá.Mikor kezdett már fogyni a levegője,kétségbeesett.Azt hitte Len nem engedné el.Hirtelen megmozdult a víz és néhány másodperc múlva Len egy vízsugár tetején ült.Mindenki rábámult.

-Mi van?Én nem csináltam semmit.

-Mi?Azonnal szedj le innen!-követelte a Tao-vezér.

-De nem tom,hogy csináltam!

-Sisé!-kiáltotta,mire a szellen odalibbent mellé.-Ezt én csináltam?

-Nagyon úgy fest…

-Oh,és hogy csináljam vissza?

-Koncentráld az erődet a vízre!De ha megbocsájtasz megyek vissza Amidamaruhoz!-mondta,miközben sejtelmesen mosolygott.

-Na szép,itt hagy!Amidamaru így,Amidamaru úgy…Cöh…

Végül Nessy úgy tett,ahogy Sisé mondta.Koncentrált.Ekkor egy óriási csobbanást hallott.A gejzír megszűnt,de ezzel együtt Len lezuhant.Nessy odaszalatt hozzá.

-Jaj,nagyon sajnálom.-mondta őszintén.Len is észre vette és nem is haragudott.Odanment Treyhez és Ryuhoz és súgott valamit a fülükbe.Azok bólintottak és mindhárman vigyorogva elindultak a lány felé.

-Lehet,hogy te…-kezdte Ryu.

-Irányítod a vizet,de…-folytatta Trey.

-Mi többen vagyunk!-fejezte be Lenny.

Egyszerre rohanták le a lányt,aki már csak azt vette észre,hogy árom izmos kar tartja a magasba.

-1-2-3!-számoltak be és Nessy már repült is a tó másik végébe.A fiú meg csak röhögtek rajta.Még Lenny is…

-Ezt visszakapjátok!-nevetett és elkezdődött a vízicsata.Mindenki jól érezte magát és végre Len is feloldódott.Talán erre a kis időre,magát adta és közel lehetett Nessyhez,amire egyre jobban vágyot,bármennyire is el akarta folytani.

Miután kifáradtak,úgy döntöttek,hogy az éjszakát is az oázis közelében töltik.

Mindenki lefeküdt.Csend volt.A szél lágyan fúldogált,s az idő rohamosan hűlt,de kis barátaink már az igazak álmát aludták,úgyhogy ebből nem sokat fogtak fel.Csak ketten nem nyugodtak.Nessy és Len nem találták a helyüket.A lány sétálni indult,gondolván is levezetheti a feszültségét.Útja az oázishoz vezetett, nem tudva,hogy ezen az estén nem csak ő vette célul ezt a helyet.

Teliholdas éjszaka volt.Az oázis teljesen máshogy festett,mint nappal.Nappal is gyönyörű volt,de az éjszaka és a telihold fénye tette igazán varázslatossá.A hol fénye tisztán tükröződött,a tükörsima vízen.A fák különös árnyékkal vonták be a térséget, szokatlan hangulatba vonva az oázist.

Nessy megbabonázva csodálta a jelenséget. Soha nem látott még ilyen szépet.Szinte elvarázsolva indult el a tó felé,útközben levéve köpenyét.Bár a víz hideg volt,a lányt ez cseppet sem érdekelte.

Len ámulva nézte,amint Nessy belesétál a vízbe.Szíve gyorsabban kezdett verni,s agya szinte kikapcsolt.Itta a látványt,tudván,hogy többet ilyenben nem lesz része.Bódultan indult a vízbe,nem érdekelte, hogy ki is ő valójában. Mint eddig soha,élt a pillanatnak.

Nessy csak akkor eszmélt föl, amikor észrevette, hogy a víz máshogy hullámzik.Mikor meglátta a felé közeledő fiút,megijedt.Nem tudta mit akarhat.Len nem állt meg.Szemét nem vette le Nessyről,aki most zavatan állt a tó közepén lehajtott fejjel.Már egész közel voltak egymáshoz.Nessy lassan felemelte a fejét és ijedten nézett bele az aranysárga szemekbe.Szellem és fegyver nélkül kiszolgáltatottnak érezte magát. Akárcsak Len…

Len elmosolyodott.A lány fekete haját megcsillant a holdfény,arcát is különös fénnyel vonta be.Len végigsimított a lány haján,talán azt gondolta,hgy többé már nem lesz erre lehetősége.Félt a lány reakciójától.De meglepő módon a lány közelhúzódott hozzá és fejét a vállára hajtotta.Len reflexszerűen átkarolta a derekát. Mozdulatlanul álltak kiélvezve a percet.

Végül Nessy törte meg a csendet:

„Itt, ezen az éjszakán

Melyen csak a hold tanú reánk

Minden megváltozott

Nyugtalanul várva a holnapot.”

Lent elvarázsolták a lány szavai.Óvatosan felemelte a fejét és a szemébe nézett:

„Bár nappal más emberek vagyunk,

Éjjel visszaváltozunk.

S beteljesítjük minden vágyunkat

De egyetlen szót sem veszünk szájunkra.”

Nessy megölelte a fiút.És igen,ez az ölés megpecsételte szavaikat,mert mindketten tudták,hogy reggel minden visszakerül a régi kerékvágásba,és már az is bűn lesz,ha egymásra néznek….