A szekrény

Csendes őszi délután volt.Az idő szép volt,még sütött a nap.Fény halványan átsütött a fák lombjain,megvilágítva az alattuk ülőket.Kínában járunk egy kis parkban.A legnagyobb fa alatt két 8 éves forma gyerek brszélget.Egy lány és egy fiú.A lánynak fekete haja és élénk kék szeme volt,ellenben a fiúnak barna szeme és hasonló barna színű haja volt.Mindketten köpenyt viseltek,a lány feketét,a fiú bézs színűt.Hát igen.Nem minden nap lát az ember köpenyes gyerekeket.Nem is voltak átlagos gyerekek.Sámánok voltak.Kapcsolat a túl világgal.A szellemek erejét felhasználva harcolhatnak,kardot készíthetnek,stb.Persze ők még nem voltak olyan nagy hatalmú sámánok,mint egyesek,de a remény bennük élt.Most is vidáman beszélgettek valamiről,s közben nagyokat nevettek.

-Tényleg,hogy megy a sötétmágia?-kérdezte a fiú.

-Megyeget.-mosolygott a lány.A fiú nagyot sóhajtott.

-Semmit se veszel komolyan!Így akarod elérni a célod?-hitetlenkedett a fiú.

-Sose félts!Mikor volt az,hogy elhatároztam valamit és annak az ellenkezője következett be?

-Hmmm…Mi is volt a kis Zylaval?-kérdezte gúnyosan.

-Zyla?Nem emlékszem…-hazudta a lány ártarlan fejjel.

-Nem?Pedig nem az volt,hogy amikor összevesztünk egyszer,te kijelentetted,hogy Zyla lesz a legjobb barátnőd?Most miért fut el előled sikoltozva?-a fiú szája sarka gúnyos mosolyra húzódott.

-Te…te…kis…-dadogott a lány.

-Mi lesz?Ledadodgsz a padról?-nevetett a fiú.Úgy nevetett,hogy nem vette észre,hogy a lány rávetette magát.Csak akkor,amikor már a lány rajta ült.

-Hé,szállj le rólam!-kiálltott rá a fiú.

-Ne máááár!Olyan kényelmes vagy!-nevetett a lány.De a fiú nem hagyta magát.Lelökte magáról a lányt.

-Ezt mér csináltad?Olyan gonosz vagy!-nevetett rá a lány.A fiú csak nyújtotta a kezét.

-Gyere,menned kell már.A mestered teljesen ki lesz borúlva,ha késel akár egy percet is.-A lány bólintott és felállt.Gyorsan elköszöntek egy mástól és a lány már szaladt is haza.Nem messze lakott,csak 2 utcányira.Az ajtóban a mestere már várta.Épp szólásra nyitotta a száját,de a lány megelőzte.

-Sajnálom,hogy késtem,többet nem fordul elő.Igen, éhes vagyok és már meditáltam délután.-A mester csak megadóan bólogatott.A lány elszaladt és gyorsan megvacsorázott.Megköszönte az ételt,utána elment a szobájába.Amióta csak emlékezett ez a szoba az övé volt.A szülei régen meghaltak.Csak egyetlen egy dolog maradt utánuk.Az anyja nyaklánca.A lány minig magánál hordja.Az a nyaklán jelképezi számára a túlélést.

Már sokszor eljátszott a gondolattal,hogy mi lenne ha élnének a szülei.De tudta,hogy ez nem lehet és csak rosszabb és rosszabb ahányszor felépíti ezt a fajta világot.Most is a nyakláncot nézegette.Végiggondolta a mai napot és egy mosollyal az arcán nyugtázta a történteket.Aztán elővett egy könyvet és mivel nem volt álmos elkezdte tanulmányozni.Ez egy feketemágiás könyv volt,még régebben emelte el a tiltott könyvespolcról.Eddig nem volt,mersz beleolvasni,de most nem volt más dolga.Ahogy kinyitotta,egy csomó papír esett ki belőle.Mindenféle varázsige volt rajta.Azokat félrerakta és a könyvnek szentelte minden percét.De a szeme megakadt egy papíRon.Megnézte közelebbről.Nem varázslat volt rajta.Egy alaprajz.Annak a háznak az alaprajza amiben volt.A lány kíváncsian nézegett a papírt.

-Biztos nem lesz baj,ha megnézem,hogy hol van az a bizonyos dolog.-gondolta magában.El is indult megkeresni.Útja egy ajtóhoz vezetett.Soha nem ment még be rajta.Valahogy nem is vette észre.Benyitott.Egy szobába érkezett.Régen épülhetett,mert fáklyák világították meg.A lány szíve a torkában dobogott.De ment tovább rendületlenül.Egy másik ajtóhoz érkezett.Benyitott ott is óvatosan.Nem látott semmi furcsát így bement.Egy folyósón találta magát amiről vagy 100 ajtó nyílt.A térkép szerint a jobb oldalon található 3. ajtón kell bemenni.A lány kiszámolta.Megállt az ajtó előtt,de nem mert bemenni.De aztán rávette magát és bement.Egy egész kis szobába érkezett,amiben csak egy rozoga szekrény állt.Közelebb ment.Hátrahőkölt,mikor a szekrény ajtaja magától kitárult.Egy ládikó volt csak a szekrényben.A lány óvatosan leemelte,majd elkezdte vizsgálni.Kulcsot nem talált sehol és kulcslyukat sem a ládán.Csak egy hosszúkás nyílás volt rajta.Gyorsan megnézte a papírt.Egy ábrán le volt rajzolva egy….

-Nyaklánc!Ez az én nyakláncom!-kiálltott fel a lány.Gyorsan levette és beillesztette a ládikón lévő résbe.Felnyílt a fedele és nagy fényesség támadt.Egy szellem alakja bontakozott ki a fényből.Hosszú szőke haja volt,fekete szeme és ugyanolyan fekete selyem ruhát viselt.Gyönyörű volt.

-Ki vagy te?-kérdezte a lány.

-Sisé vagyok.1000 évvel ezelőtt éltem.Sötétmágus voltam és az az ágát szerettem volna terjeszteni a mágiának.Nehogy azt hidd,hogy gonosz voltam!Nem,nem voltam az.Csak szerettem a sötétmágiát.Mondtam is az embereknek,de ők nem hittek neke.Megöltek és elkergették még a szellememet is a közelükből.

-Értem.De hogy kerültél ebbe a ládába?

-Ne nézz nagyképűnek,de eelég erős sámán voltam.Szellemként már csak védőszellem lehettem.Visszatértem a családomhoz.Egy nap az unokám jött oda és azt kérte,hogy legyek a védőszelleme.Mivel nem volt más dolgom ezen a világon,beleegyeztem.Mikor a lány meghalt,az ő lányához kerültem.Ez ment nemzedékekről nemzedékekre.Persze történtek galibák közben,de most ez nem lényeges.Utoljára Hilary Keneva szelleme voltam.Nagyon erős sámán volt,Vetekedett az ereje az én hajdani erőmmel.Éppen ezért úgy gondolta valaki,hogy nem élhet tovább.Egy nála erősebb sámán jött el és megölte őt.Nem lehet tudni,hogy ki volt,mert engem éppen elküldött egy fontos hirrel és ő meg elment aludni a férjével.Amikor visszaértem már nem éltek.Az én hibám.Ha siettem volna talán még megmenthettem volna.De már késő.De mondom tovább.A mestered azután bezárt ebbe a ládába,hogy Hilary lánya ne találjon meg és ne jusson ugyanarra a sorsra mint az anyja.Egy pillanat!Te vagy a lánya…

-Igen,én vagyok.De miért jutnék olyan sorsra,mint az anyám?Mit tett ő?

-Ez az amit senki se tud.-mondta a szellem szomorúan.

-Akárki tette és akárki tudja én megbosszúlom a szüleimet.Velem tartasz?Ennyivel tartozol…-mondta neki a lány.

-Nem tudom.Tudom, ennyivel tartozom anyád emlékének,de nem akarom,hogy neked is bajod legyen!-aggódott a szellem.

-Talán,ha bajom lesz az nem véletlen.Ha meg kell halnom,meghalok és ezen nem változtat az,hogy te vagy a szellemem vagy más.Ha te vagy még több is az esélyem a túlélésre,mert te nem vagy egy gyenge szellem.-buzdította a lány.De a szellem nem válaszolt.Egy kis idő múlva azonban megszólalt.

-Rendben.Leszek a védőszellemed!-jelentette ki határozottan.-A lány nagyon megörült.

-Köszi!Gyorsan zárjuk vissza a ládát és a szekrényt így nem jönnek rá,hogy kiszabadítottalak.-A szellem bólintott.Gyorsan bezárták a ládát és a szekrényt is.Visszalopakodtak Nessy szobájába és aludtak is.Reggel ordításra ébrednek…